A Radetzky-laktanya kalandos története a római kori hadiszállástól a Bem Heritage Hotel & Bem Center-ig
Római kor
A Radetzky-laktanya helyén már a római korban is egy katonai tábor állt: dalmáciai és nordicumi hispán lovasok állomásoztak ezen a területen.
A Kr.u.50-ben alapított római katonatábort kezdetben egy Dalmációból ide vezényelt, 500 lovasból álló Hispanorum I. nevű Ala (segédcsapat), később pedig a Nordicum-ból ide vezényelt Hispanorum Auriana bandérium lakta.
A lovas alakulatokat, amelyek feladata a budai Duna-part őrzése volt, a II. században tovább vezényelték.
A rómaiak településeit a szarmaták pusztították el a III. században.
A környéken cca. 5 m mélységben lehet római kori épületmaradványokra számítani.
A terület a népvándorlás alatt és után is beépített maradt részben a folyóparti fekvése, valamint a két város (Buda és Óbuda) közelsége miatt. A terület adottságaihoz hozzátartoztak a meleg vizű források és a szőlőkultúra.
Középkor és török idők
A középkorban több kisebb település jött létre ezen a területen, amelyeket a templomaikról neveztek el.
Zsigmond király idejében városfalakkal erődítették meg ezeket a településeket – falmaradványok lelhetőek fel a mai Külügyminisztérium épületében is.
A középkorban a mai Bem tér öble kikötőként is szolgált.
A török háborúk idején a terület elnéptelenedett, épületei elpusztultak.
1720-as években német iparosokat és kereskedőket telepítettek be.
Amit ma Bem térnek hívunk, az a Duna-parti öböl feltöltése után, a XIX.sz. elején alakult ki.
Az 1830-as években már a Király tér (Königs Platz) nevet viselte.
1800-as évek: gabonatároló, élelmiszerraktár és kincstári sütöde
1840-ben a bécsi katonai kormányzat az egykori budai (vízivárosi) városfaltól északra egy laktanyaépülettel kiegészített, hatalmas katonai élelmiszerraktár építését rendelte el a mai Bem tér, valamint a Bem József és Fekete Sas utcák által közrefogott területen.
Az 1842-ben átadott klasszicista gabonatároló nemcsak raktárként, hanem kincstári sütödeként is működött.
Az átadás után a teret Élelemtár térnek (Provienthaus) nevezték el.
Ebből a raktárból biztosította 1848-49-ben a magyargyűlölő Heinrich Hentzi, osztrák városparancsnok a budai várat őrző császáriak élelmezését és tüzérségi-készleteit, amíg azt az ostromló magyar honvédsereg el nem foglalta.
A pékséget és a gabonatárolót 1895-ben végleg hadianyagraktárrá alakították át, a területet pedig átkeresztelték Pálffy térre.
A katonai vezetés 1894-ben a régi laktanya bontása és a telken átlós irányú raktár átépítése mellett döntött.
Egy 1896-os fénykép fennmaradt a régi laktanyaépület bontásáról.
Radetzky-laktanya
1897-ben Benedickty József főmérnök tervei alapján kezdték el építeni az eklektikus, részint négy-, illetve háromemeletes, U alakú kaszárnyát.
A laktanyát a cseh származású Joseph Wenzel Radetzky tábornagyról nevezték el, cseh névformában Jan Josef Václav hrabě Radecký , innen a kettős írásmód. A cseh gróf, egyben osztrák császári és királyi tábornagy a XIX. század jelentős katonai vezetője volt.
A Radetzky-laktanyába kvártélyozták be a várbeli Nándor-laktanyából a közös hadsereg 7. és 14. utász-zászlóaljait.
Az U alakú épület csatlakozott a hátsó raktárhoz, így egy zártudvaros épületegyüttest alkotva.
Az épület innentől kezdve nem raktárként, hanem laktanyaként működött, amelyben egy katonai könyvtár is helyet kapott.
Az építkezés az 1890-es évek nagyszabású laktanya-építéseinek sorába illett bele.
Radetzky nevéhez több magyar vonatkozás is köthető: Gyöngyösön kezdte katonai szolgálatát 1784-ben a Caramelli vértesezredben.
Radetzky állomásozott Sopronban is, majd a magyarországi császári-királyi csapatok főparancsnokának tanácsadója lett. Utóbb pedig Pest-Budán szolgált hadosztályparancsnokként.
Nevét id. Johann Strauss a Radetzky-indulóval tette halhatatlanná.
I. világháború: hadi kórháztól a kaszárnyáig
A laktanya az első világháború alatt hadikórházként működött, ahol többek között Fedák Sári énekes-primadonna is ápolta a sebesülteket.
1919-ben a laktanya neve Petőfi Sándorra változott. Egy hídvető zászlóalj, valamint egy motorcsónakos és folyamaknász alakulat költözött az épületbe.
A nemzeti hadsereg 1919. november 15-én vette át a kommunista csapatoktól a laktanyát, amely visszakapta eredeti nevét.
November 27-től közel 300 kommunista agitátort börtönöztek be a kaszárnyába, akik pár nappal később sértetlenül szabadultak.
1920-ben a laktanyában szállásolták el gróf Jankovich Bésán Endre hírhedt különítményét. A 308 fős alakulatot a vörös uralom felszámolása miatt vezényelték a Dunántúlról Budapestre.
A laktanya 1921 november 5-én ismeretlen okból kigyulladt, az oltásban 10 tűzoltó vesztette életét.
A monarchia műszaki alakulatainak veteránjai tartottak 1936. augusztus 20-án a laktanya udvarán megemlékező ünnepséget, amelynek végén elhelyeztek egy hősi emléktáblát is.
Az 1930-as években a magyar Királyi Honvédség levéltárát a kaszárnyában helyezték el.
II. világháború: a Gestapo vallatóhelye
1944 március 19-i német megszálláskor a laktanyát a Gestapo kisajátította, lengyel ellenállókat vallattak a falai között. A kegyetlen kihallgatások után az elfogottak többségét koncentrációs táborokba küldték.
1944 október 20-tól a laktanya a nyilaskeresztes párt keretén belül működő Halálfejes Légió hungarista csoport központja lett, amelyet dr. Ney Károly SS őrnagy szervezett meg a Waffen SS-en belül.
A Ney-csoport több, mint 60 főt -partizánokat, hadifogjokat és zsidókat- végzett ki a laktanya udvarán.
Az épületben többször kihallgatták a Raoul Wallenberg svéd diplomatát segítő svéd követségi alkalmazottakat: Yngve Ekmark konzult, Margareta Bauer követségi titkárnőt és a svéd Vöröskereszt munkatársát, a követség gyermekmentési akciójának vezetőjét, Asta Nilssont.
A 2. világháború után a belügyminisztérium a laktanyát Görgey Artúr tábornokról nevezte el, és a honvédséggel együtt katonai nyilvántartót működtetett az épület falai között.
1946 és 1948 között a hadifogságból érkezett és különeljárás alá vont katonák leszerelése és igazoltatása is itt zajlott.
50-es és 60-as évek: ÁVH központ, ’56-os forradalmi helyszín, iskola és börtön
A laktanya egy részében 1949 után az Államvédelmi hatóság (ÁVH) rendezkedett be, majd 1957-től, a forradalom leverése után a Munkásőrség egyik fővárosi központja lett.
Az épület ekkor már a Bem József nevet viselte.
A téren álló Bem-szobor az egyik kiinduló pontja volt az 56-os forradalomnak.
Az épület tetején éktelenkedő sarló-kalapácsos nemzetiszínű zászlót kiskatonák vonták be, kivágták a rákosista címert, majd ismét kihelyezték a lobogót az épületre.
1957-től az épület Bem téri és Bem utcai szakaszán általános iskolát rendeztek be, hogy a Ratkó-korszak nagy gyereklétszámát fogadni tudják.
Új lépcsőket, termeket, vizesblokkokat alakítottak ki.
Az iskola 1968-ban, a létszám csökkenésével megszűnt.
A rendszerváltás után: MDF-székház és Bem Heritage Hotel & Bem Center
Az épület az 1989-es rendszerváltás után a magyar demokrata Fórum (MDF) székháza lett.
1990-ben kisebb átalakításokat végeztek az épületen.
1994 és 1996 között a tetőtérbe irodákat építettek be és megerősítették a födémet.
A laktanya irodaházként működött egy ideig.
Az egyre jobban pusztuló épület több alkalommal cserélt tulajdonost.
Az elmúlt 20 évben különféle átépítési munkák zajlottak, ezek tovább rontottak az épület általános állapotán.
2020-ban a Radetzky-laktanya történetében új fejezet kezdődik
A múltnak tiszteletet állítva éled újjá szálloda és irodakomplexumként.
2023 BEM Heritage Hotel & BEM Center: szálloda-és irodakomplexum
Nyitott és átjárható terek a műemléki homlokzat megtartásával és helyreállításával
A Kandó Kálmán utcát a Fekete Sas utcával összekötő passzázs és sétáló utca